„Tizenöt évesen száz kilós srác voltam. Az emberek társaságában mindig hangos voltam, vicceket meséltem, kívülről boldognak látszottam, mint a kövérek általában. Azonban ha senki nem látott, nassolással vigasztaltam magamat. Ebben a paradox helyzetben éltem, magányosan. A végső lökést az a bizalom hozta meg, amit a testnevelő tanáromtól kaptam. Ő azt mondta, hogy szerinte nagyon jó sportoló leszek, látványosan át fogok alakulni. Megfogadtam a tanácsait és elkezdtem úgy táplálkozni, hogy csökkentettem a szénhidrát bevitelét, illetve az életem részévé vált a napi torna, a futás, az edzés. Az első félévben negyven kilótól szabadultam meg. Megnőtt a fizikai teljesítő képességem, az önbizalmam, a hitem és az érdeklődésem az életmód tudományok iránt…”

 Norbi